Meghívó májusi (és júniusi, júliusi) állítói napra

 Úgy működik a SZINT, mint egy utazási iroda, ha kissé könnyed hasonlatot keresek. A honnan -hová megállapítása után kezdetét veszi egy többrétű, több járműves utazás. Az első jármű a nyitó meditáció mezeje: lelkünk magjába indulunk, a kezdetbe, ahol minden egy. Innen jövünk vissza téren és időn át, érintve sorsfordulóinkat, azokat a töréseket, amiket ma gyógyíthatunk. Ebben részt vesznek állítók és segítők egyformán. Mikor kinyitjuk a szemünket, érezzük, hogy kicsit megváltozott a tér.
A második jármű az állítás mezeje: a történet leképezése. Hol vagyunk, honnan indulunk, mi a minta? Kik a szereplők? Mit éreznek? Mit nem mondtak ki, mit nem tettek meg, s mit tettek, akár kényszerből helyette? Akár ma is élnek, akár már meghaltak, akár lényünk belső szerepszemélyiségei, akár lelkünk hordozói egy másik életben –
az állítás terében végre elhangzik az, aminek már rég el kellett volna hangzania. Megtörténik az, ami lehetett volna, és elismertetik az, ami valójában volt. Szív-tér-erő, szeretet hatja át a történetet. Innen érkezik az állító saját jelenébe, majd a nap végén a záró meditációval az csoport vissza a mába.

Aztán mindenki elmegy haza, és megkezdődik a harmadik, sokkal komolyabb, éveken át tartó utazás: az állító (és, ha neki is témája volt, a képviselők) életében elkezdenek megjelenni az új késztetések, gyógyult érzések, minták. Most már lehet választani az elfogadást, szabadon formálni a jövőt.